Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lakihegyi adótorony

A Puskás Tivadar-féle telefonhírmondó 1893-ban szólalt meg elõször, s 1925 végéig mûködött.

Magyarországon a rendszeres rádiós mûsorsugárzás 1925. december 1-jén indult meg Budapesten. Kozma Miklós (a Rongyos Gárda tagja) tevékenysége alatt jött létre az elsõ korszerû tömegmédium Magyarországon. Az intézmény akkor még a telefonhírmondóval egyesülten, Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. (MTR) néven mûködött, s akkor a Magyar Távirati Irodát (MTI) is magában foglalta. Ezt az új helyiséget csak a „drót nélküli” testvér használta. Kezdetben egy 20 kW-os nagyadóval, két vastorony közé kifeszített, úgynevezett T-antennával mûködött a rádióállomás. Mivel szûkké vált a Rákóczi út két emelete, ezért „központi fekvésû, s mégis elegáns, a nagyobb forgalomtól s ipari áramoktól mentes”[forrás?] új elhelyezést kerestek a Nemzeti Múzeum mögötti „mágnásnegyed”-hez közel, az akkori Sándor utcában (ma Bródy Sándor utca). Akkor még állt a nemzeti lovarda, mely a fõváros 1944–45-ös ostromakor dõlt romba. Ma ennek helyén is a Rádió épülete áll. Lakihegyen 1933-ban új antenna emelkedett az Európában rekordnak számító 300 méteres magasságba. December 2-án pedig ünnepélyesen felavatták az új, 120 kW-os „óriásadót”, amely ezzel az antennával ettõl fogva „Budapest 1” mûsorát sugározta. Az épület megint kezdett szûkké válni, ezért nekifogtak a bõvítéseknek, és 1932-ben létrehozták az új földszinti csatornát is. 1944. november 30-án a visszavonuló német robbantó alakulatok földre döntötték a magyar rádiózás jelképévé vált 300 méteres antennát. 1945. május 1-jén elfoglalták a Magyar Rádiót.

1945. június 1-jén a világháború utáni újjászervezés során a szervezetet a Magyar Távirati Irodával együtt integrálták a Magyar Központi Híradó Rt.-be, amelyet 1949. augusztus 19-én államosítottak. 1949. február 1-jén „Budapest 1” felvette a „Kossuth”, „Budapest 2” a „Petõfi” nevet. 1949-ben Sófalvi Károly átadta a Rádió elsõ, saját fejlesztésû és gyártású stúdiómagnetofonját. Az MTI-tõl különválasztva, 1950. március 7-én létrejött a Magyar Rádióhivatal (MRH). 1951-ben elõször jelentették be a tévéadások majdani megindulását. 1953-ban megalakult a mûszaki jellegû Magyar Televízió Vállalat, és a Posta kísérleti Intézettel karöltve elkészíti az elsõ az elsõ, 100/50 W-os adóberendezést. 1953. december 16-án a berendezés meg is kezdte próbaadásait. A kísérlet színhelye a magyar rádiózás történetébõl ismert Gyáli úti postakísérleti állomás volt, erre szereltek egy adóantennát. 1954. január 20-án üzembe helyezték a 100 W-os kísérleti adót a Széchenyi-hegyen. A Pollack Mihály téri rádióépületben, a volt Eszterházi-palotában megalakult a Rádió televíziós fõosztálya, vezetõje Révai Dezsõ, a beosztottak száma 2 fõ volt. Az elsõ magyar televíziós felvételre 1954. szeptember 2-án került sor a Filmgyárban.

Az 1950-es évek alatt a MR a kommunista párt szócsövévé vált, s hitelét elvesztette. Az 1956-os forradalom során a MR, mint a vezetõ tömegmédium elfoglalása illetve megtartása fontos szempont lett. A Rádió épületénél tört ki az elsõ fegyveres tûzharc.

1957. augusztus 18-án a szervezet Magyar Rádió és Televízió Vállalat (MRTV) néven mûködött tovább egészen 1974 októberéig, amikor különvált a Magyar Rádió (MR) és a Magyar Televízió (MTV).

A Magyar Rádiónak 1986-ban a médiatörvény elõtt alapított egy német nyelvû rádiót az Osztrák Állami Rádióval. Ettõl a rádióadótól az MR-nek 1997-ben el is kellett búcsúznia. Az 1980-as évek végén, a rendszerváltás során a Rádió mûsorai és vezetése egyes vélemények szerint a szólásszabadság megteremtését segítették. Az 1990-es évek elején azonban a tömegmédiumok irányítása ismét politikai küzdelem tárgya lett. A médiaháború ismét kikezdte az MR tekintélyét. A Rádió mindenkori vezetésének politikai függetlensége és szakértelme azóta is viták tárgya.

1996. augusztus 1-jén a médiatörvény értelmében megalakult a Magyar Rádió Rt. elnevezéssel.